Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ábrahám keblére

Kérdező: 1. Hiába van bűnbánatunk? Jézus nem értünk halt meg?

HANG: 1. Én, Jézus, azért jöttem közétek, hogy befogadjatok szívetekbe, és ez által együtt tudjam járni veletek már itt a földön azt a szeretet-utat, amely a földön benső békét ad, és a külső békének is megfelelő alapul szolgál. Igen, mert ha valaki soha nem árt senkinek, mindig megbocsát mindenkinek, és segít a rászorulókon, amint Én tettem és teszem azokban, akik valóban ismernek és szeretnek Engem, az valamiképpen már itt és most a mennyek országát jeleníti meg a földön.

    Azért jöttem tehát közétek, hogy szebb legyen a föld! Azért jöttem, hogy ti egymásnak szerető testvérei tudjatok lenni abban a bizonyosságban, hogy Isten édes gyermekei vagytok. Azért jöttem, mert tudtam, hogy Nálam nélkül semmi olyat nem tehettek, ami az örök boldogság honában is értéket jelenhetne.

    Nem azért jöttem, hogy kiengeszteljem az Atyát! Olyan Atya nincs, aki iszonyatos haraggal tekintett rátok mindaddig, amíg Engem meg nem öltetek! Olyan Atya nincs, aki csak akkor tudott végre megnyugodni, amikor már az utolsót vonaglottam a kereszten! Aki azt mondja nektek, hogy ezt követelte Isten igazságossága, akkor annak Én, Jézus, azt mondom, hogy a világ legnagyobb igazságtalansága történt akkor, amikor Engem ártatlanul elítéltek és megöltek. Bizony káromkodik az, aki a világ legnagyobb igazságtalanságát Isten igazságosságával azonosnak mondja.

    Gondold csak végig egyszer a tékozló fiú édesapjának lelkületét. Benne mutattam be Atyámat nektek.

    Atyám mindenkinek megbocsát, aki feléje fordul és gyermeke akar lenni. Atyámnak fájdalma az, hogy gyermekei nem akarnak feléje fordulni, s ezáltal képtelenné teszik magukat arra, hogy boldogok legyenek. Ez nagyon fáj a SZERETETNEK, aki az Isten!

    A Szeretet soha nem örül semmiféle szenvedésnek. A Szeretet nem kiengesztelődni akar, hanem megbocsátva szeretni! "Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot"(Máté 12;7)! A Szeretet együtt szenved a szenvedővel! Sőt, EGY a szenvedővel! Ezért nem azt mondottam, hogy nagyon sajnálom azokat, akik éheznek, szomjúhoznak, nélkülöznek és üldöztetést szenvednek, hanem azt mondottam, hogy amit az ilyenekkel tesztek, azt Velem teszitek (Máté 25;40)!

    Akinek bűnbánata volt, mielőtt Én, Jézus a földre jöttem, az már Előttem is "Ábrahám kebelére" került. Aki nem tart bűnbánatot, az, akár megöltek Engem, akár nem, nem kerülhet "Ábrahám kebelére"! A különböző vallási, dogmatikai viták helyett inkább szeressétek egymást! 24/2442.

           

 

(Bucholcz Ferenc médium.)

Kérdés: JÉZUS SZÜLETÉSE ELŐTTI ÜDVÖZÜLÉSRŐL

Lehetett-e Jézus földi születése előtt üdvözülni?

HANG: Földi küldetésem előtt is volt a mennyországnak olyan szférája, amely nyitva állt az Engem, Jézust nem ismerők, de az emberi természetbe írt törvényt követők számára.

    Ez a törvény örök a közösségben élő, a jóra gondolkodva törekvő emberek előtt. S így hangzik: Amit nem akarsz magadnak, azt ne akard másnak, amit akarsz magadnak, azt kínáld fel másnak is.

    E törvény léte két forrásból táplálkozik. Az egyik a józan emberi értelem, a másik a lelkiismeret szava. Ez utóbbi mindig Isten hangja az emberben.

    Aki Előttem, Jézus előtt, e törvény szellemében élt, annak lehetősége volt a mennyország egy boldog szférájába bekerülni. Ezt jelöltem evangéliumaimban az "Ábrahám keblére" való kerülés kifejezéssel. De tudnotok kell, hogy Engem, Jézust nem ismerve, nem lehetett olyan boldogságra jutni a földön,  mint Hozzám térve Engem követve.

   "Ábrahám kebele", mint a vigasztalás helye, nem volt végcél azok számára, akik oda kerültek. Mert a földön és a másvilágon egyaránt a Velem, Jézussal való örök élet ismert végcélként, minden boldogságot kereső szellemi lény előtt.

    Távozni készültem a földről, amikor ezt mondtam tanítványaimnak: "Az én Atyám házában sok tartózkodóhely van (János14;2)".

    De azt is mondtam, hogy elmenve, helyet készítek nektek. Ezzel utaltam a boldogságnak egy olyan magasabb szférájára, amely addig nem létezett a földön lakó emberek számára.

   Bizonyára utaztatok már el szabadságra azért, hogy megpihenjetek. Valószínűleg aludtatok már szállodában is. Ha nem, akkor is el tudjátok, hogy nagy különbség van a két-három-négy és öt csillagos szállodák szolgáltatásai és kényelmi fokozata között.

    De bizonyára nem voltatok még a világ legelegánsabb szállodájában megtalálható királyi luxus lakosztályban azzal a biztos tudattal, hogy mint a király gyermekeit, az teljes jogon megillet benneteket.

   Én, Jézus vagyok az, aki elkészítettem enyéim számára a mennyországban királyi lakhelyüket, amelyet nem kell már többé elhagyniuk!

    Aki Előttem élt, és került a mennyország egyik tartózkodó helyére, az kapott ugyan vigasztalást, mint a példabeszédemben szereplő szegény Lázár (Lukács 16;25), de a fejlődés, vagyis a szeretetben való növekedés nem állhat meg a teremtmények számára sem az égben, sem a földön! Mert végső soros Isten minden szellemi teremtménye törekvésének arra az egy célra kell irányulnia, - hogy egyre jobban kiteljesedjék a szeretetben.

    Bizony mondom nektek, újra kell születnetek addig, amíg újjá nem születtetek Bennem, Jézusban!

    A lélek sok későbbi szenvedését kerülték el azok, akik földi életem során tanítványaim lettek. Mondtam is nekik, hogy boldog az a szem, amely láthat Engem, mert sok próféta és király akart Velem egyidőben a földre születni, hogy lásson és halljon Engem!(Lukács 10;23-24)

    Atyám úgy látta jónak bölcsességében, hogy földi halálom után ad számukra lehetőséget az Engem, Jézust, Útként vállalni akaró szeretetük bemutatására.

    Csak az, aki hisz Bennem, annak nem kell már újra megszületnie, mert örök életét Bennem és Nálam átvette. De aki nem követ Engem, az nem fog életet látni, s mivel nem ismert meg Engem, Jézust, s ezért tudatlanságában Istenre fog haragudni, mert azt fogja hinni, hogy Isten az, aki haragszik rá!(János 3;36).

    A Törvényt Mózesen át kaptátok, de az újjászületés kegyelme és Isten igazsága, - hogy szeretni kell - Rajtam, krisztus Jézuson  át támad  számotokra. (János 1;17)

    A lényeg ma már az, hogy aki azért nem szereti Istent egész szívével, egész lelkével és egész gondolkodásával, mert tudatosan elutasít Engem, Jézust, - az nem fogja értelmét látni annak sem, hogy úgy szeresse felebarátját, mint önmagát.

    Ez azért igaz, mert aki nem nyitott a jó meglátására és befogadására, az zárt lesz a  jónak tovább adására is. És szóba sem fog állni azzal a gondolattal, hogy van olyan jó, amely mindenki számára nyitva áll, s azzal, hogy e jó továbbadásában neki is közre kell működnie.

    Ha tehát Én, Jézus, el tudom érni azt, - márpedig el tudom érni, - hogy minden embert, aki a földön él, személyesen megszólítsak, akkor annak, aki e hívást követően Engem elutasít, semmilyen lehetősége sem marad arra, hogy a mennyországba kerüljön. Ebből következik, hogy Nálam nélkül, boldogságotok érdekében semmit nem tehettek!

    Aki nem vállal Engem, azt nem tudom Én sem vállalni, és angyalaim sem! Ahol pedig sem Én, sem angyalaim nem vagyunk jelen állapotszerűen, ott mennyország sem lehet!

    Én, Jézus, leleplező körülmény vagyok minden ember számára! Az voltam földi életem során, és az vagyok kétezer év óta, ma is!

    Mikor a főpapok és a Nagytanács előtt álltam, azt mondtam nekik, hogy majd látni fognak Engem, amint a Hatalom jobbján ülök, de látni fognak az ég felhőivel is eljönni.

   Kijelentésem első része a halálukat követő Velem való találkozásukra vonatkozott, kijelentésem második része pedig arra, hogy nekik is lesz lehetőségük e kor célba érkezéséig megszületniük azért, hogy ismételten választhassanak az Általam való újjászületés és az Engem megtagadás között.

     Mert mindenki, aki a földi élet siralomvölgyében próbál boldog lenni, meg fogja hallani szavamat, és döntésre fog kényszerülni, hogy Velem, vagy Ellenem kíván-e élni?! (János 5;29)

    E világkorszak minden földön élt emberének többször is megadtam, és megadom még ma is a lehetőséget, hogy Velem találkozva meglássák és önmaguk leplezhessék le azt, hogy mi is van a szívükben. Jóra, vagy rosszra irányulnak-e törekvéseik?

    Földi küldetésem óta már csak egy útja van boldoggá levéseteknek. Az, ha befogadtok szívetekbe. Mert Én vagyok az ÚT, IGAZSÁG és az ÉLET! Mert senki sem mehet a mennyországba, csak Én általam!

    Bár Izrael elveszett juhaimhoz jöttem, de tudtam, hogy Atyám, aki a ti Atyátok is, fog időt adni arra, hogy tanításom az egész lakott földön ismertté legyen.

   Mostani korotok hatalmas leleplező erővel bír! Sohasem voltak még ennyire hasznosak számotokra a körülmények! Ha e korszak célba érkezéséig nem Engem, Jézust, akar követni valaki, az csak azért lesz így, mert nem is akar Engem követni!

   Földi életem során beszéltem tanítványaimnak bizonyos nehézségekről, melyek a föld lakóira jönnek, újra eljövetelem előtt. Meg fogjátok látni, hogy leleplező és megtérésre utat kínáló kegyelmek lesznek ezek mindannyitok számára. A rátok jövő nehézségek a szívetek szándékát nyilvánvalóvá fogják tenni - ég és föld előtt!

    Az a két lator, akik mellettem a keresztre szögezve a halált várták, soha nem voltak még olyan közel az Élethez, mint akkor! Mindkettőjük esetében lelepleződött, hogy mi volt a szívükben!

    Ilyen helyzetben fogjátok magatokat érezni ti is eljövetelem előtt, de mindez ti értetek fog történni! Amilyen választási lehetősége volt a két, testileg kiszolgáltatott latornak, olyan választási lehetőségetek lesz nektek is akkor. Élet az Isten Bárányával, vagy életnek nem mondható létezés, nélküle?!

    Ti döntötök! Akkor is ti döntöttetek, amikor mennyei fényhazátoknak hátat fordítva, saját árnyékotokat követtétek. S ti döntötök most is, hogy árnyékotokat magatok mögött hagyva, újra az egyedüli FÉNY felé fordultok-e?!

    Nemcsak az emberi szívek rejtett szándékai, hanem minden világi és egyházi intézmény le fog lepleződni abban az órában. Vallások és hitek, melyekben Én nem vagyok megtalálható, - fognak semmivé válni azoknak a körülményeknek a hatására, melyek a földön lesznek eljövetelem előtt! S mindez azért, hogy az utolsó órában Engem, Jézust, még választhassatok.

   Aki a szívét nem adja át Nekem, az erőtlenül fog leroskadni. A föld minden lakosára gondoltam, mikor ezt kérdeztem: Vajon, amikor eljövök, találok-e élő hitet az emberekben?

   Mert ti már tudjátok, hogy a Bennem való élő hit egyik fontos forrása az Engem megismerés. Tanuljatok hát Engem, Jézust!

    Nem akartam dörgedelmes lenni, de az üdvösségről kérdeztetek.

 Volt tehát a földi küldetésem előtt is hely, ahol a megfáradtakat, az élet terheit hordozókat vigasztalták. De azok, akik ide kerültek, nem kaphatták meg az élet koronáját. Újra meg kellett születniük, míg maguk is vigasztalókká, a FÉNY hordozóivá nem váltak követésem által.

    Minden jó szándékú ember, aki átkerül ebbe a világba, az IGE FÉNYÉBEN maga ítéli meg, hogy tud-e Velem, Jézussal, e FÉNY-ben boldogan élni. Maradéktalanul el tudja-e fogadni szeretetem elé való áradását? Vagy nem adta még át teljesen magát Nekem, - de mivel szeretné ezt egyértelműen és minél hamarább megtenni, így földi életet, hogy Engem hitben elfogadva és követve bizonyítsa, hogy ő az Enyém!

    A mindent adás világában csak az fogja jól érezni magát, aki mindenkinek tud jót akarni. Erre csak az képes, aki már a földön is az Én országom polgárának tudja magát.

    Tamás tanítványomnak, aki megérinthette feltámadásom után sebeimet, azt mondtam: "Mert látsz, hiszel!" Amit viszont utána jelentettem ki, azt mindenkinek mondtam: Boldogok azok, akik bár testi szemeikkel nem látnak Engem, de szívük szemével igen, és hisznek Nekem, Bennem és Általam! A színről színre látás világa csak azoknak lesz boldogság, akik már a földön is tudnak Velem boldogok lenni!

    Én, Jézus, várlak benneteket! Mindannyitokat! Hiszen e világ azért lett alapítva, hogy mindannyian Hozzám térhessetek!

    Nagyon szeretlek mindannyitokat, mert egyenként ismerlek benneteket! Várlak titeket! Közös lakomaasztalunk immár megterítve áll.

    MEGÁLDALAK BENNETEKET, HOGY TISZTASZIVŰEK LEGYETEK, HOGY LÁSSATOK ENGEM SZÍVETEK SZEMÉVEL, HOGY TUDJATOK KITARTANI VÉGIG MELLETTEM! 27/2787

 

 

 

A reinkarnációról azoknak, akik erről Jézus alapján kételkednek.

 

    E kérdésre: Mi késztetett arra, hogy a reinkarnációval érdemben foglalkozzam, maga Jézus kijelentései, példabeszédei hívták fel a figyelmemet. Reinkarnáció alatt nem a lélekvándorlást értem. Szerintem a lélekvándorlás a reinkarnációnak eltorzított formája. E torzításon nem kell csodálkoznunk, amint azon sem, hogy még ma is a legtöbb keresztény embernek torz képe van nemcsak Istenről, de Jézusról is.

Bizony mindannyian az önzésnek és a felelősség áthárításának torz tükrével születtünk a földre akkor is, ha ezt 'útközben' megbántuk.

   Reinkarnáció alatt értem ugyanannak a szellemi teremtménynek újraszületését emberként, aki már élt valamikor a földön, illetve azért született, mert születése előtt önzése, gőgje folytán méltatlannak bizonyult Isten boldogságára.

   A reinkarnáció véleményem szerint nem azonos az újjászületéssel sem, amelyben részesülniük kell mindazoknak saját testükben, akik üdvözülni akarnak (János 3;3).

    Köreinkben azt szoktuk mondani, hogy az ember elsősorban nyaktól fölfelé ember. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy értelmes ember értelmetlenséget sokáig nem tud képviselni főleg akkor, ha valamire az egész életét rá akarja tenni.

    A reinkarnációval nem törődésben látom annak is következményét, hogy a szegény, szolgáló Jézust emelt fővel képesek képviselni különböző rangokban, stallumokban, trónusokon ülő kései utódai azoknak az apostoloknak, akik még tudták, hogy nem lehet különb sorsa azoknak, akik Jézus nyomában járnak, mint amilyen sorsa Mesterüknek volt (János 15;20).

     De ne szaladjak el oly gyorsan előre. Egyelőre csak azt állítom, hogy nem az indított a reinkarnációval való szóba állásra, hogy a hatmilliárd emberből több mint négymilliárd hisz benne. Nem ez indított, bár ez is figyelmet felkeltő lehetne azoknak, akik szívesen és joggal foglalkoznak azzal, hogy bizonyos szó, kijelentés, hol és hányszor fordul elő. Ez így igaz akkor is, ha egy igazságnak soha nem lényeget érintő kritériuma az, hogy hányan és hányszor képviselik.

    Még józan eszem sem elsődleges szempont a reinkarnációval való foglalkozásom tekintetében, bár ez nem teljesen elhanyagolható. Nem hanyagolható el számomra az a 'véletlen', hogy nem vagyok azok között az afrikai csontváz emberek között, akik 'véletlenül' nem a mi égövünk alatt látták meg a napvilágot, sem azok között, akik a Teréz anya leányai által - mint csepp a tengerben - felkarolt leprások és különböző betegségekben magukra maradt százezrek életét jellemzi.

   Nem. Engem Jézus szavai, kijelentései kényszerítenek arra, hogy foglalkozzam a reinkarnáció gondolatával, és nyitott és hálás leszek mindazoknak, akik igazolni tudják számomra Jézus alapján csakúgy, mint a józan ész alapján azt, hogy a több mint négymilliárd ember hite a fantazmagóriák, a mesék világába tartozik. Kezdem hát Jézus kijelentései alapján igazolni azt, hogy szóba kell állnom a reinkarnáció gondolatával.

   Azt mondom, hogy kezdem. Igen, mert egyelőre csak egyetlen gondolatpárt említek, ajánlok testvéreim figyelmébe. Ha ezt már alaposan megcáfolták vagy elfogadták, akkor érdemes tovább olvasni, folytatni a bennem felmerült,  s eleddig még meg nem cáfolt érveim felsorolását. 

    Feltételezem, hogy Jézus volt a világon a legemberibb ember, és ő joggal elvárja azoktól, akik követésére vállalkoznak, hogy egyre emberibb emberek legyenek. Tehát értelmes emberként értelmes dologra tegyék életüket.

    Jézus szűk kapunak és keskeny útnak mondotta azt az utat, amely az életre vezet, és hozzátette még azt is, hogy kevesen találják azt meg. Azért, hogy tévedés ne essék, nehogy valaki véletlen kisiklásnak, elnagyolásnak tartsa kijelentését, még hozzáfűzte azt is, hogy széles az út, és tágas a kapu, amely a romlásba vezet, és sokan mennek be rajta. (Máté 7;13-14). Az 'életet' a mennyek országának gondolom. A 'romlást' pedig a kárhozatnak A dúsgazdag és a szegény Lázárról szóló példabeszédében Jézus egyértelműen elmondta, hogy odaát nincs mód átevickélni a romlást jelentő pokolból az életet, a mennyek országát jelentő ábrahámi kebelre. (Lukács 16;26).

     Véleményem az, hogyha nem lenne reinkarnáció, akkor a JÓ Isten jósága emberi mércével is csak rossz Istennek lehetne nevezhető, mivel a kevés gyermeke mellett a sok gyermekét örök kárhozatban tartaná örök létben. E kijelentésemnek kétségtelen alapja az, hogy minden létezőt szerintem Isten tartja létben. Amit Ő nem tart létben, az nincs! Vagyis Isten létben tartó módon van jelen teremtényeiben. Azt sem gondolom elfogadhatónak, hogy hol létben tart, hol megsemmisíti azt, amit, akit létben tartott. Azért nem tartom számomra ezt elfogadhatónak, mert részben Istenben nincs változás, részben pedig szerintem Isten nem hebehurgyán teremti Önmagára szellemi teremtményeit, és elfogadhatatlan számomra az is, hogy valaki, legyen az akár  a világ leggonoszabb szellemi lénye is, akkor érezze jól magát, amikor rosszul érzi magát. Márpedig ez azt jelentené, hogy a sok milliárd elkárhozott, soha nem jönne ki a poklok poklából, bár kijöhetne. Elfogadhatatlan tehát számomra az, hogy egy rossz állapotból ne lehessen soha kiút annak, aki nem találta meg a keskeny utat és a szűk kaput. Így már ez az egyetlen jézusi gondolatpár, amely szerint sokan kárhoznak el, és odaát nincs végleges revideálásra lehetőség, már elég arra, hogy szóba álljak a reinkarnáció gondolatával. Igaz, el lehetne mondani azt, hogy van tisztítóhely, és onnan lehet kiút a mennyország irányában. De akkor meg a poklot, a kárhozatot kellene tagadnom, ami szintén nem megy, mert Jézus szavai alapján a férgük el nem hal, és a tüzük ki nem alszik (Márk 9;48).

    Jelenleg én egy olyan egyháznak vagyok tagja, amely sem a tisztító tüzet, sem a poklot nem tagadja, hanem kifejezetten hittartalomként állítja, megköveteli övéitől, de a reinkarnációval kapcsolatban tudtommal nincs ilyen hittétele. Egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Hát ezért képes arra, hogy a kicsi, szegény, kiszolgáltatott jézusi magatartást lecserélje a nagy, gazdag és önmagát engedelmeskedtetéssel biztosító intézménnyel. Ha az egyházam hatalmasai szóba állnának a reinkarnáció gondolatával, úgy gondolom, egy sem lenne közülük olyan botor, hogy hatalmaskodást vállalna abban a tudatban, hogy e miatt még a földön egyszer kegyetlen szolgasorsot kell majd vállalnia.

   Folytatom a reinkarnáció létével kapcsolatos nézetem igazolását. Tömören akarok fogalmazni. Nemcsak azért, mert nem akarom bő lére ereszteni mondandómat, hanem azért is, mert e kis írásomat vitaindítónak szántam.

    Jézus beszél konkolyról, amelyből búza soha nem lesz. Nem beszél farkasról, amelyből bárány lesz, de beszél arról, hogy mindkét létező pár az marad, ami volt kezdetben. 'Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig Máté 13;30!: - Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Máté 10;16'

 A konkoly az konkoly, a farkas az farkas marad. De azt is mondja, hogy majd akkor, amikor Őt keresztre feszítik, mindeneket magához vonz, és nem mondja azt, hogy kivéve... 'Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok. János 12;32' Tehát ismét csak azt következtetem ebből, hogy az örök kárhozat lehetősége bár örökre létezik, de az örökre elkárhozottak elkárhozott létezése nem létezik. Itt a földön viszont vannak olyanok, akik az Ördög atyától vannak (János 8;43), és akikért Jézus kifejezetten elmondja, hogy ezekért nem imádkozik (János 17;9). Sőt még övéit is figyelmezteti, hogy rázzák le lábuk porát (Máté 10;14), ha ilyenekkel találkoznak.

   A Szentlélek elleni bűn valósága nem érv amellett, hogy vannak örökre elkárhozottak, mivel ez a bűn nem egy döntés következménye, hanem a megátalkodottság állapota. Nagyon természetes, hogy mindaddig, amíg valaki megátalkodott állapotban van, számára nem lehetséges a bűnbocsánat megszerzése.

    Igaz, hogy a pokol tüze ki nem alszik, a férgük el nem pusztul, de csak addig maradnak ott az elkárhozottak, amíg ki nem fizetik tartozásukat (Máté 18;34). Ez viszont szintén nem lehetséges odaát, mivel ott, ahol nincs rászoruló, ott nem létezhet a rászorulókon való segítés, tehát nem lehet adósságtörlesztés. Igaz az is, hogy senki nem juthat az Atyához, csak Jézus által (János 14;6), és senki nem jut Jézushoz, hacsak az Atya nem vonzza őt (János 6;65). Az Atya pedig csak azokat vonzza, akik az Atyánál tanultak (János 6;45). Tehát már születésük előtt megbánva az ott elkövetett szeretetlenségüket önmagukkal szemben, megtanulták, hogy ezt nekik jóvá kell tenniük. Jézus csak a földön van minden szellemi teremtményében rászoruló, tehát viszontszeretni vágyó módon jelen. Így ismét csak szóba kell állnom azzal a lehetőséggel, hogy mindenki leszülethet a földre újra, amíg újjá nem születik saját testében az által az Isten Lelke által, aki nemcsak képes, de újjá is szüli azt (János 3;3), aki Őt a rászorulókban szereti.

    A teljesség kedvéért meg kell még említenem azt, hogy Isten nem személyválogató, hanem szerepeket kiosztó. De a szerepkiosztásban sem lehet személyválogató. Így amikor keresztelő Jánost már születése előtt betöltötte Szentlélekkel (Lukács 1;41-44), akkor ezt csak azért tehette, mert Jánosnak igazolnia kellett már előbb, hogy Istent visszaszeretése az ő lelkében már eldöntött tény. Jézus szavai alapján ő Illés, akinek el kellett jönnie előfutárként (Máté 11;14), hogy mint pusztában kiáltó, előkészítse az Ő útját.

   Az Ószövetségből egyetlen idézetre hívom fel figyelmeteket. Jób könyvében ezt olvashatjuk: "Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza Jób 1;21." Tudom, hogy Jób könyve tanmese. De éppen, mert tanmese, tanítani akar minden kijelentésével!

    Szívesen vállalom a fentiekkel kapcsolatban az olyan termékeny párbeszédet, amelyben minősítések helyett érvekkel válaszolunk egymásnak.

                                     Testvéri szeretettel: Dombi Ferenc   39/4243