Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Végítélet

 

HANG: Amit a szombathelyiekkel közöltem, vagyis a végítéletről való beszélgetés fontossága, az aláhúzottan a lényeghez tartozik. Higgyétek már el, nincs sok időtök. Máriának, és a többi válasz­tottaimnak imái teszik lehetővé számotokra azt, hogy meghosszabbodott megtérésetek érdekében a nektek szánt idő. Itt nem ar­ról van szó, hogy ők jobban szeretnek benneteket, mint Én, ha­nem arról, hogy általuk nőtt szeretetetek olyanná, ami mások számára további időlehetőséget biztosít arra, hogy többen hoz­zám térje­nek.   2 /151

 

 

Kérdező: Hogyan kell érteni e szavakat: "Jaj a végítéletkor a terhes és szoptatós anyáknak!"

HANG:  Úgy kell érteni azokat, ahogyan elhang­zottak. Most megmagyarázom, hogy miért.

    A legtöbb anya - és most bocsáss meg a nyers fogalmazásért, de kénytelen vagyok erre, mert így tudom csak megvilágítani érthetően azt, amit szeretnék - ösztönlény. Ez mondatta velem azt, hogy az utolsó időkben JAJ nekik.

    Mivel nem alakították át gondolkodásukat, ezért úgy gondol­kodnak, mint te most. Úgy gondolják, hogy nekik gyermekükért kell élniük. Úgy gondolják, hogy az a feladatuk, még pedig a Tőlem kapott feladatuk, hogy mást se csináljanak, mint kisbabájukkal foglalkozzanak. Úgy gondolják, hogy arra teremtette őket Isten, hogy gyermekeikért, családjukért éljenek. Úgy gondolják, hogy Istennek legelemibb kötelessége ezt számukra biztosítani. Úgy gondolják, hogy számukra ennél szentebb kötelesség nincs is.

    Csak kitérőként említem, hogy ezek az anyák, amikor már gyermekük elért egy bizonyos kort, akkor úgy gondolják, hogy gyermeküknek feladata és kötelessége, sőt, legszentebb kötelessége az, hogy védjék a hazát, esküdjenek meg arra, hogy parancsra gyilkolni is fognak, s az ilyen eskütételt még családi körben ünnep­séggel is megünneplik,  hogy feladatuk a minél nagyobb hatalom meg­szerzése és minél több pénz gyűjtése, mert anyjukra, családjukra csak így hoznak dicsőséget.

    Míg az anyák valóban az egyik legnagyobb kulcsfigurái a földi élet továbbadásának, addig gyakran a legnagyobb kerékkötői az Én gondolkodás-átalakítási programom megvalósításának.

    Most elmondom, hogy mit zárnak ki tudatukból:

    Igyekeznek elfelejteni azt, hogy gyermekük nem az ő gyermekük, hanem Istené. Elfelejtik, hogy nem gyermekükért kell élniük, hanem Értem, elfelejtik, hogy aki jobban szereti családját, mint Engem, az nem méltó Hozzám (Máté 10;37). Elfelejtik, hogy nekik is Értem kellene élniük, és nem gyermekeikért. Elfelejtik, hogy olyan megkötözöttséget vállalnak gyermekeikkel, amely mindkettő­­jüknek megnehezíti a benső béke, a boldogság megtalálását. Gondolj csak azokra a tréfákra, amelyeknek főszereplője a az ANYÓS!

    Amit eddig mondtam, az bizony érthetővé teszi, hogy a végidőkben, amikor már nem lehet gondolkodás-átalakítás nélkül senkinek sem megnyugtatnia önmagát,  megtalálnia boldog önmagát, mennyire éppen ezek a várandós anyák fogják megszenvedni azt, hogy nem Rám, hanem az ösztöneikre bízták magukat.

    Persze, lesznek anyák akkor is, akiket nem fog zavarni az, ami akkor bekövetkezik, mert számukra nem a gyermekük, hanem saját lelkük Hozzám kapcsolása a fontos. Ezeknek nem szólnak azok a JAJ-kiáltások, amelyeket rögzítettek az evangéliumaim. De meg kell mondanom, ezek annyira kevesen lesznek, hogy számuk szinte elenyészőnek mondható.

    Hidd el, a világ az anyák és a nők magatartása miatt jut pusztulásra. Éppen úgy, mint az első bűn elkövetésekor is Éva miatt nyílt ki a földön a pokol kapuja, a végítéletkor is a nők magatartása fogja igazolni legjobban azt, hogy a világ megérett a pusztulásra.

     Ha arra gondolsz, hogy alig ötven évvel ezelőtt egy 13 -14 éves fiú még kezitcsókolommal köszönt egy hasonló korú leánynak, ha arra gondolsz, hogy a női eszmény a férfiakat is képes volt bizonyos erkölcsi szinten tartani, és minden valamire való férfi méltóságán alulinak tartotta volna, ha feleségének pénzkereső foglalkozás után kellene járnia. Ha arra gondolsz, hogy ma anyák és anya-jelöltek azon versengenek, hogy ki jobb traktoros, ki tud jobban célba lőni, diszkoszt vetni, autót, repülőt vezetni, tehát, hogy ki férfiasabb. Ha arra gondolsz, hogy ma már szinte lenézik azt a nőt, aki megelégszik azzal, hogy családjának éljen, és ő maga is szégyelli ezt, ha arra gondolsz, hogy még az udvarlásban és mulatozásban, cigarettázásban, ivásban, narkotikumok fogyasztásában is már nem­csak fölzárkóztak, de meg is előzték a férfiakat, és ezt kitüntetésnek, dicséretre méltónak hirdetik. Ha arra gondolsz, hogy a családokban a férjek iszákosságának legnagyobb része abból adódik, hogy a feleség erre lehetőséget ad férjének. Ha arra gondolsz, hogy ma már nemcsak az elválás, de az újraházasodás szinte mindennapi esemény, akkor talán megérted, hogy a nők azáltal, hogy eldobták maguktól azt a természe­tükbe oltott méltóságot, amely miatt évszázadokon, évezredeken át tisztelet övezte őket, bizony a legnagyobb nyomorúság reájuk vár éppen akkor és olyan állapotukban, amikor ezt a legméltatlanabbnak élik meg maguk­ra nézve.

     Drága Gyermekem! Alakítsd át gondolkodásodat, amíg lehet­séges, tedd magadat szabaddá minden megkötözöttségtől, hogy el tudd kerülni azt, ami a megkötözöttekre vár, ami a gondolkodás-átala­kítást el nem végzőkre vár. 9 /702

 

 

Kérdező: 1. A számonkérés földi életem végét, vagy a végítéletet jelenti?

HANG: 1. A számonkérés és a végítélet csak a földi dimenzióban választható szét. Itt hiányosságnak ismerhető fel mindaz, ami a földi életben romlandónak nevezhető. Itt a megfelelő fejlődési útra való rátalálás után e kérdésnek nincs értelme. 11 /922